Hosszú az út a BBS-ig

Szőcs István
Promees

Kezembe akadt egy 1965-ből származó dokumentum, egy akkor már 50 éves múltra visszatekintő, 4000 főt foglalkoztató nagyvállalattól. Ez egy éves munkavédelmi összefoglaló jelentés volt, mely a kor szellemében büszkén tudósított a munkavédelem terén elért eredményekről. A dokumentumból egy – ma már elképzelhetetlen körülmények között működő – nagyvállalat életébe nyerhettem betekintést:

Az előző évben csak négy halálos baleset volt,

a jelenésköteles/súlyos balesetek száma több százra rúgott,

oldószereket tonna számra felhasználó területek légcsere, elszívás nélkül működtek,

a szomszéd telekről átszökött csikó belefulladt a telephely végén található ciános vizet tartalmazó emésztőgödörbe.

Ma, több mint 50 év távlatából, az összefoglaló megmosolyogtató, de csak addig a pontig, ahol az akkoriban jellemző szocialista köntösbe bújtatva fogalmazzák meg a következő öt év intézkedési tervét. Ez a terv ma akár viselkedésbiztonsági programként is eladható lenne!

Lehet, hogy változtak a körülmények, változott az emberek gondolkodásmódja, de szakmai elődeinket – a kor által elfogadott módon – ugyanazok a problémák foglalkoztatták: Hogyan lehet a dolgozókkal betartatni a biztonsági előírásokat?

A válasz mai nyelven:

  • vezetői elkötelezettség,
  • kommunikáció,
  • bevonás,
  • motivációs eszközök,
  • eltérések és jó gyakorlatok kezelése,
  • oktatás, képzés.

A programból csupán azok a műszaki intézkedést igénylő beruházások maradtak ki, melyek hiányában a kellően képzett és bevont dolgozónak egy választása maradt: elég motivált legyen ahhoz, hogy a veszélyes anyagokat tartalmazó légtérben 8 órán át lélegzetvétel nélkül dolgozzon. Ilyen körülmények között a nagy ívű program feltétezhetően nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Visszatekintve a munkabiztonság fejlődési szakaszaira

látható, hogy a 70-es években kezdődött el az alapok letétele, amikor a gépek tervezése, műszaki szabványok kiadása és a kellően részletezett jogszabályi keretek megfogalmazása utat nyitott a javulás irányába. Ez az időszak a jogszabályoknak való megfelelésről szólt.

A 80-as években, főleg tőlünk nyugatabbra belső szabályozók bevezetésével, management rendszerekkel, audit programokkal, célok, akciók megfogalmazásával, kockázatok értékelésével hozták a vállalatokhoz közelebb a munkabiztonság témakörét.

További 25 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a szakma felismerje: a munkát végző ember bevonása, megnyerése, aktivizálása nélkül nincs esély a továbblépésre, fejlődésre.

mv_fejlodes

Az ábra szerint, egy közel ötven évet átívelő fejlődési pályáról van szó, ahol azonban a fejlődés nem járhat azzal, hogy a korábbi feladatokat elengedjük és csak az aktuális, trendi módszereket alkalmazzuk, vagyis a nekünk tetsző ponton lépünk a görbére. Ez egy egymásra épülő rendszer, ahol szükség van a jogi és a műszaki előírásokra, szükség van a management rendszerekre csak ezeket más megvilágításban, másképp kell az érintett feleknek tálalni, mint a múltban.

A tanulság, hogy minden vállalatnak végig kell járnia ezt a fejlődési utat, még ha ma már ez nem is tart évtizedekig. Ha valaki sürgetve az előrelépést, a fejlődési szakasz egyes lépéseit átugorja a bukás borítékolható.

Fotó: FreeImages.com/Hanspeter Klasser

Vélemény, hozzászólás?

Eseménynaptár

február 2018
hkscpsv
    1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28     
« jan   Már »

Hírlevél




Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi. További információk

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close